Az itt bemutatott gyűjtés már-már történeti távlatokra nyúlik vissza. 1991 nyarán, a nyugat-szibériai Belojarszkij városában találkozott Schmidt Éva magyar néprajzkutató, nyelvész és Anasztaszija Alekszejevna Moldanova hanti diáklány. Schmidt Éva nyár elején költözött ki Magyarországról Belojarszkijba, hogy létrehozza az első hanti folklórarchívumot. Egyelőre még a szálloda egyik szobájában lakott, intézménye csak papíron létezett, felszerelése az önkormányzat folyosóján állt ládákban. Anasztaszija Alekszejevna Moldanova a Kazim-folyó felső folyása vidékén, Juilszk környékén lakó családjához igyekezett haza a nyári szünetre Hanti-Manszijszkból, ahol a Tanítóképző Főiskolán tanult. Utazása nehezen alakult, hiszen a közlekedés nem volt egyszerű. Míg Belojarszkijban várakozott, Schmidt Éva felgyűjtötte tőle az itt közölt anyagot, majd ősszel, mikor Nasztya visszafelé utazott az új tanévre, kiegészítették, feldolgozták a szövegeket. A kiadásra Schmidt Éva komplex tervet dolgozott ki, ám a megvalósításra mindeddig nem került sor. Ennek pótlását kezdtük el több mint 30 év elteltével. A gyűjtő és az adatközlő már rég nincs köztünk, és a hanti kultúra túlélési esélyei is folyamatosan csökkennek. Legyen ez tehát mementó arról a korról, amikor hosszú szünet után éppen újraindulhattak a magyar kutatások a hantik között, ugyanakkor a hantik érdeklődése saját kultúrájuk iránt sosem látott lendületet kapott. E korszak szellemiségében nyerünk bepillantást a hagyományos hanti világba Nasztya szemszögén keresztül.