Az éneket az 1940-es évek elején szerezte Marija Jefimovna Szmolina. Az eddig ismeretessé vált obi-ugor folklór anyagban a jelen ének az egyetlen bizonyítéka annak, hogy egyéni éneket más személy nevében is lehetett szerezni. Az ének keletkezésének története a következő. A szerző férje elment csónakon a Kis-Szoszva mentén feljebb fekvő vadászterületére és az ott álló nyári vadászházba. Marija Jefimovna és 12 éves fia otthon maradtak Tunzingort faluban, ide várták vissza a családfőt. Az érkezés napjának reggelén a kisfiú kitalálta, hogy szerezzenek éneket az apja nevében. Először megfelelő dallamot kerestek, ezt hamar meg is találták egy régi egyéniének-motívumban. A délelőtt folyamán Marija Jefimovna nagyjából kialakította a szöveget, együtt énekelgették a kisfiúval, hogy szépen kicsiszolódjék, mire a családfő hazaér. Később a fiú dombrán is gyakorolta, mikor Szmolin megérkezett alkonyatkor, már hangszeres kísérettel adták elő neki. Az ének megnyerte tetszését, meg is tanulta, de a gyűjtés folyamán eszébe sem jutott saját énekeként előadni, annál kevésbé, mivel maga is szerzett ennél hosszabb egyéni éneket, Marija Jefimovna mint saját szerzeményét énekelte el 'Férjemnek csinált énekem' megjelöléssel. Az ének tipikus férfi 'úti ének' (az ehhez hasonlókat néha vadászének néven említik a gyűjtők), közismert formulákból összeszerkesztett, laza, impresszionisztikus szerkezettel.