Az éneket Feodoszija Jegorovna Szeburova (Griskina) tugijani születésű asszony költötte, aki a hagyományos házasodási szabály szerint az ugyanabban a faluban élő, másik nemzetségbeli férfihez ment feleségül. Tugijani faluban a pŏr frátriájú Griskinek és a mɔś frátriájú Szeburovok emberemlékezet óta elsőrendű házasodási partnerei egymásnak, s a Griskin-Szeburova, Szeburov-Griskina családok száma meghaladja a környékbeli más falvakból (Pastori, Csueli, stb.) hozott feleséget tartalmazó családok számát. A szerző a mai 30–40 évesek nagyszüleinek nemzedékéhez tartozott, így az ének keletkezésének ideje az 1920-as évekre tehető, második része valószínűleg későbbi költésű. Az ének a jelen rövid előadásban a női egyéni sorsének minimumának tekinthető, mely a származás, férjhezmenés, gyerekek és az énekszerző további sorsának motívumát tartalmazza. Egy idősebb falubeli asszony feltehetően 60–80 sor terjedelemben adta volna elő ugyanezt az alkotást.