1980.PE.4
--:--
--:--
Nem található fordítás.
Az adatközlő az 1940-es években tanulta az éneket férjétől, aki kis-szoszvai medveünnepen hallotta. Pontosabb származási helyét, főszereplőjét és szerzőjét nem tudja azonosítani. 1980-ban váltig állította, hogy egyszerű női ének, amit az asszonyok otthon énekelgettek, medveünnepen "nemigen énekelgették ezt". Az 1982-es pótgyűjtéskor mondta csak meg, hogy medveünnepi színjáték.
A színjáték a természetfeletti tematikájú típushoz tartozik; az "Erdőbe vitt lány" (unta wŭjәm ewә) története. Maga a motívum igen elterjedt más műfajokban is, az adatközlő a Serkalka folyó környéki Pendahovok [SchÉ: Pentahov] eredetmondáját idézte analógiaként. E nemzetségág a monda szerint egy ilyen erdőbe vitt, később fiastul visszaszökött nőtől ered.
Szüzsé: a lányt apja akarata ellenére eladja menyasszonynak. Kérője elől megszökvén lefekszik egy közeli rétre, hogy meghaljon. Eszméletét veszti, egy mĭš-χu (tündérszerű erdei lény, a vadászszerencse adományozója is) magához veszi. Az apa sámánokkal keresteti az elveszett lányt, de utolsó lova feláldozása árán is csak rövid időre láthatja meg; tündérférje nem engedi haza.
Az éneknek van egy befejező része, amit az adatközlő elfelejtett.
A néphitben az erdőben nyomtalanul eltűnt embereket úgy tekintik, mintha egy ellenkező nemű mĭš-lény kívánta volna meg őket házastársul, és az erdei lények társadalmában folytatnák életüket.
[vö. 1982.PO.14]
