Az ének szerzőjének asszonyneve Anna Leontyjevna Dunajeva [SchÉ: Leontyijevna]. Anyja lányanyaként szülte az apai házban az 1910-es években. Az anya hamarosan meghalt, az árva kislányt anyai nagyszülei nevelték fel Kosztyin-jar (jemәŋ kurt) faluban. Fiatalabb nagybátyja és sógornője rosszul bánt vele, ezért később átköltözött apjához Kaltiszjaniba, innen ment férjhez Dunajevhez. Nemrég [az 1970-es években] halt meg. Az adatközlő jó ismerőse volt a szerzőnek, tőle tanulta az éneket. Olyannyira tipikus női ének, hogy mind a motívumok (bemutatkozó formula – csónak várása a parton – ház tisztántartása – panaszok a rossz bánásmód miatt – bálványszertartások végzése – hízelgés – zárómotívum), mind összeszerkesztésük módja példaként szolgálhat az obi-ugor női panaszének műfajához. A bemutatkozás utáni két motívum pozitív kicsengésű műfajból való: a csónakvárás a vőlegényt, ill. szeretőt váró típusból (a jelen műben nincs is kifutása e motívumnak), ill. a bármilyen típusú női öndicsérő énekben szinte kötelező háztisztántartás-motívum követi. Utána váratlanul az ellenkező műfajba csap át az ének, anélkül azonban, hogy a kezdet által determinált szerkesztési szabályokat megszegné. A hagyományos öndicsérő motívumok sorra követik egymást, de mindegyik egy panaszmotívummal van ellenpontozva. Az így keletkező feszültséget nem oldja fel a szerző; az utolsó panaszt megerősítve, egy panaszének-záróformulával (sírás) fejezi be éneket, az utolsó két sorban közölve csak helyzetének tulajdonképpeni okát.