1980.TU.9
--:--
--:--
Nem található fordítás.
Az éneket egy idős, Szumutnyoli (sŭmǝt-ńŏʌ kǫrt) faluból való asszony költötte kb. 20 éve. Vanzevatban (wɔńś-awǝt kǫrt) élt fiatal férjével, fejszével és késsel tudott varázsolni. Azt beszélik, hogy férjét is szerelmi varázslással szerezte. A férfi hamar ráunt a jóval idősebb asszonyra, haza akarta kergetni a szülőfalujába, hogy fiatal feleséget vehessen. Az asszony semmiképp nem akart megválni férjétől. Egy este vendégekkel vigadoztak otthon, mikor a férj részegen újra célozgatni kezdett a válásra. A társaságban többen énekeltek, az asszony hozzájuk csatlakozva elénekelte a jelen éneket, majd aludni tértek. Reggel sehol sem találták az asszonyt. Sokáig keresték, míg az egyik vendégnek eszébe jutott az éneknek az a része, hogy a falu szélén egy faágon keressék. Körüljárták a falut: az asszony valóban felakasztotta magát az erdőszélen, férje nemsokára megbetegedett és fiatalon meghalt. Halálát az asszony varázserejének tulajdonítják.
Ismert ének Vanzevatban, az adatközlő vendégeskedés közben hallotta odavalósi asszonyoktól. A férj neve Grigorij Jefimovics Jumin volt.
