Az éneket Anna Ivanovna Szaltikova Csueli falusi (śŭiʌ kǫrt) asszony szerezte a háború idején. Férje brigádjával halászott, mikor férjét a brigádvezető visszaküldte a faluba valami más munkára. Nem volt kedve férje nélkül maradni, ezért azt hazudta, hogy beteg. Visszaküldték a faluba, onnan pedig a polnovati kórházba irányították. Az orvosnők látták, hogy nincs semmi baja; erről adtak írást. Ezt útközben eldobta és azt mondta, hogy betegnek találták, de elvesztette az igazolást. Közismert ének Polnovat környékén, 1982-es expedícióm alkalmával más adatközlőtől is gyűjtöttem változatlan formában. [vö. 1982.PO.41] Bár az ének tökéletesen (az átlagosnál még jobban is) tartalmazza az obi-ugor poétika stíluselemeit, a paralellizmusokat, állandó jelzőket, éneknyelvi helyneveket stb., könnyed dallama, az esetragok megléte, és különösen a töltőszótagok hiánya miatt nem tartják komoly alkotásnak. Ennek a dallamnak egy másik variánsára írta Vlagyimir Volgyin költő az 1960-as évek végén păsta măna, ma arijem 'szállj gyorsan, én énekem' című versét, mely később a rádió közvetítésével széles körben elterjedt.