Az ének kollektív szerzőségű, a pastori (păštar kǫrt) kolhoz halászbrigádjának tagjai, hat Lelhov-lány költötte. Az adatközlő is közéjük tartozott. 1956–58-ban Pastori és Tugijani, falu halászbrigádjai összevontan dolgoztak Новицкий песок [Novickij peszok] halászóhelyen, jó kollektíva volt, örömüket lelték a munkában. A következő években a lányok sorra férjhez mentek, nem jártak már a közös halászatra. A dallam régóta népszerű a faluban, "apáink-anyáink is erre a dallamra költöttek". Nem halászat közben, hanem utána a faluban közös étkezések, vigasságok alkalmával énekelték, kórusban. Bár a téma és kidolgozása is hagyományos (dicsérőének a táj és ember szubjektív összeolvadásával), a 16. sortól a szerzők gyakorlatlansága vagy szövegromlás következtében a poétikai szabályok nem mindig érvényesülnek.