Az éneket Jevdokija Grigorjevna Afanaszjeva (+1980; 1979 (И.Ф.Д.) szerezte mintegy 10 évvel ezelőtt [1970 körül]. Anyja Pastari faluból păštar kǫrt, apja az azóta elnéptelenedett Razani faluból răsan kǫrt származott. Nem ment férjhez, hanem anyjával együtt elköltöztek Polnovatba pɔʌŋ awǝt kǫrt, kb. 45 éves korában bekövetkezett haláláig ott élt. Anyja halála után Pastariban is kihalt a közelebbi anyai rokonság. Ezután a szerző egyszer ellátogatott Pastariba, ahol bár nem maradt rokonsága, a falu népe mégis szívesen vendégül látta. Az egyik családnál vendégeskedve, hálából költötte az éneket. Az adatközlő az éneket Polnovatban élő nagynénjétől hallotta, aki viszont magától a szerzőtől tanulta. A nagynéninek él egy lánya Tugijaniban, egyik nála tett látogatásakor többek közt ezt az éneket is elénekelte. A jelenlévő adatközlő első hallásra megtanulta [vö. 1980.TU.21]. A kazimi nyelvjárásterületen az énekbeli töltőmagánhangzók sokkal változatosabbak, nehezebben áttekinthetők, mint a serkáli osztjákoknál. A szavak végéhez gyakran illesztenek egy centrális képzésű, labiális magánhangzót, ami rövid énekhanggal ǝ-nek – bár szóvégén nincs ǝ fonéma –, hosszú énekhanggal pedig ǫ-nek hangzik. Mivel az a jelen énekben melizmára esik, és kb. olyan helyeken használják, mint a serkáliaknál az u töltőhangot, ǫ-vel írom.