Az adatközlő saját éneke. Bevallása szerint a gyűjtés alkalmából költötte, bár nyilvánvaló, hogy az ének első, bálványokat számbavevő része korábbról való, mint a második, férjet sirató rész. Eléneklése után azt mondta, hogy úgy érezte, mintha a magnetofon "sürgette" volna, ezért röviden és elég kidolgozatlanul énekelt. Az ének tehát még a végleges kialakulás előtti, variálódó fázisban volt. Végig nagyon halkan, a második részben pedig sírva énekelte. V. G. Griskina Tugijani ban született. A háború alatt kislányként is felnőttnek való munkát végzett a kolhoz halászbrigádjában, a hideg és a megerőltetés súlyos reumatikus szívbajt okozott. Betegsége miatt nem tanulhatott tovább, pedig rendkívül intelligens volt. Vezsakariba – jem wɔš – ment férjhez a vogul Vaszilij Kosztyinhoz, gyerekük nem volt. Ők voltak a messze földre híres falu – Csernyecov szerint a pŏr frátria kultikus központja – utolsó lakói. Vera Grigorjevnát 40 éves korában nyugdíjazták. Egy alkalommal, mikor súlyos állapotban a kórházban feküdt, férjét és annak fivérét megölte a kolhoz hálóinak lopásán rajtakapott három tolvaj (két orosz, egy vogul – az utóbbi lőtte le őket). Ezután visszaköltözött Tugijaniba, ahol apai rokonsága segítette mindenben. Bár egész nap varrt, nehezen viselte, hogy betegsége miatt a nehezebb házimunkáknál állandóan rokonai segítségére szorul. 1982 tavaszán jelentkezett szívműtétre annak ellenére, hogy a falubeliek megjósolták neki, hogy nem éli túl. Néhány órával az operáció után meghalt. Vera Grigorjevna okossága és szelíd, kifinomult jelleme miatt a környék legkedveltebb asszonya volt. 1982 évi expedícióm alkalmával nemcsak rokonai, hanem a szomszédos falvakban lakó ismerősei is számtalanszor kértek, hogy énekeit játsszam le. Az általa énekelt első dalnál [vö. 1980.TU.2] és a jelen éneknél még a férfiak is elsírták magukat. – Az első verstagban a töltőszótag előtti szóvégi i gyakran e-nek van ejtve.