Az ének a kis-szoszvai šuχtǝr kurt falu bálványának, šuχtǝr naj ’šuχtǝr úrnő’-nek a medveünnepi táncához tartozik. A falu a század elején már elnéptelenedőben volt, azóta végleg lakatlan lett. Az ének közeli rokonságot mutat a Folyó középső folyásának híres vidéke [1982.PO.15; SÉK7: 168–170] énekkel, melyet egy odavalósi asszony költött: mind formulái, mind dallama azonosak vele. Az énekes hangszeres (nărǝs juχ) előadás céljára a jelen éneket kedveli a leginkább. A polnovati kultúrház, óvoda, iskola felkérésére többször is fellépett és játszotta ezt a dallamot, de a fenti női egyéni ének szövegével ("ilyen helyeken mégsem lehet bálványéneket énekelni").