Schmidt Éva hagyatékán belül található egy külön egység, amely a gyűjtés, a feldolgozás és a publikáció határán áll. Olyan videóválogatásokról van szó, amelyek a gyűjtések közül valamilyen tematika mentén összeválogatott anyagokat tartalmaznak, van címük, feliratokkal jelölt tartalomjegyzékük, valamint általában le van jegyezve a rajtuk elhangzó szöveg. A tematikát általában egy kiemelkedő előadó személye, egy műfaj vagy egy terület jellegzetes folklórja határozza meg.

Az Archívum alapvető feladatai között Schmidt Éva a kezdetektől fogva mindig megnevezte azt, hogy a korábbi és új gyűjtéseket elérhetővé tegye a lakosság számára, az adatközlők családjától kezdve a közintézményekig. Természetes volt számára, hogy az audio-, videó- és fényképfelvételekből mindig küldjön másolatot a felvétel helyszínére. Tevékenységének alapeszméje volt, hogy az érdeklődő hantik számára megteremtse saját kultúrájuk újratanulásának lehetőségét. A gyűjtések visszajuttatása egyaránt szolgálta az adatközlők ön- és közmegbecsülésének erősítését, valamint az oktatási célokat. Nem véletlen, hogy kutatóintézetek, iskolák, múzeumok számára is eljuttatta ezeket a szerkesztett anyagokat: „Az obi terület iskolái részére a folklór oktató- és videoprogramok terepfelvételei nagyjából megvannak, szerkesztésük 1996-ban esedékes. Érdekes módon a legszorosabb együttműködés a Jamal-Nyenyec Autonóm Körzet Lophari községével alakult ki. Ellátatlan iskolájának a helyi meserepertoárból terjedelmes video- és magnetofonprogramot szerkesztettem 1995-ben.” – írta 1995. évi jelentésében, majd az 1999. évi jelentésben (Jelentések Szibériából (SÉK 1.): 86; 142.) folytatja: „Az évet a kunováti prózai folklór vizsgálatának szenteltem, mivel e területről egyáltalán nincs tudományos kiadvány. Előző expedícióimból van 5 órányi videós mesefelvétel (M. A. Muratova és Sz. T. Tojarov), amit fonematikusan leírva Kunováti mesék címen 150 lapnyi kézirattá, továbbá videós oktatóprogrammá szerkesztettem.”

A fenti – reprezentatív és oktató cél – érdekében a szerkesztés fő szempontja az volt, hogy az adott műfajban vagy adatközlőtől származó legjobb, leginkább jellemző alkotásokat válassza ki. A szerkesztettség talán az Énekes mesék című válogatásban a leglátványosabb, ahol a műfajt több nyelvjárásterületről mutatja be, és az énekes mese mellett megtalálható az abban elhangzott történet prózai megfogalmazása is. A felvételek feldolgozása során az is kiderült, hogy Schmidt Éva „javított” a felvételen: az előadó által összekevert eseménysorból kivágta a zavaró részletet. A szerkesztés során igyekezett az előadókat, a településeket, a tájat is bemutatni rövid részletekkel.

Schmidt Éva művészeti szakközépiskolában végzett, gyönyörűen rajzolt, és figyelt az alkotások esztétikumára. Az általa vezetett intézmény számára pedig fontosnak tartotta a megfelelő arculat kiépítését. Így az archívumnak volt logója, amelyet kiadványokon, eseményeken használt, a munkaszobákban Éva és munkatársai által rajzolt portrék, térképek mutatták be a korábbi kutatók tevékenységét, és a szerkesztett videoanyagok számára is készített egy rövid intrót. A videófelvételen az archívum macskája – egy fekete macska fehér mellfolttal – fekszik, őriz egy videókazettát, miközben doromb zene szól. A macska – különösen ebben a színben – a Kazimi Istennő állatalakjának számít. Korábban a coboly töltötte be ezt a szerepet, de a macskák elterjedésével a két állat hasonlósága miatt e funkciót megkapták a macskák is. Belojarszkij, ahol az archívum székhelye volt, a Kazim folyó mentén található, a Kazimi Istennő felségterületén. Ezért kéri az ő védelmét a felvételekre a bevezető képsor.

A szerkesztett videókon a feliratok elsősorban hantiul olvashatóak, cirill betűvel, hiszen a hanti közönség számára készült az anyag. Esetenként orosz felirat is található rajtuk. Az adatolás kiterjed a készítő Schmidt Éva nevére és a készítés évére is. A fordítás nélkül szereplő hanti és manysi források egyértelműen arra utalnak, hogy a célközönség az őslakos, az anyanyelvét még beszélő lakosság volt. A szerkesztett forma azonban – nyitó kép, címsor, a szereplők és az alkotó feltüntetése – komolyságot, hivatalosságot is sugárzott.

Míg magukon a szerkesztett felvételeken csak az énekes, mesélő neve és a folklóralkotás címe olvasható, az elhangzó szövegek többsége írott formában is elérhető. Ezek szövegközlésnek tekinthetőek, Schmidt Éva éves jelentésében (Jelentések Szibériából (SÉK 1.): 142.) a publikációk között szerepelnek: „Kiadványnak számítanak a korábbi felvételekből szerkesztett, szöveglejegyzéses kunováti videoprogramok”. A lejegyzések már inkább a tudományos közösségnek szóltak, hiszen finnugor fonematikus átírásban készültek. E szövegek szinte nyomdakész számítógépes anyagok, a hagyatékban általában megtalálhatóak kinyomtatott formában és valamilyen számítógépes fájlformátumban is. Fordítás azonban nem készült semmilyen nyelven, kivéve az Énekes mesék anyagát, amely kötetben is megjelent hanti nyelven, orosz fordítással. A lejegyzések zöme tisztázatnak tekinthető, néhány esetben azonban kérdések, megjegyzések maradtak a kéziratban. Jelenlegi besorolásunk alapján ezek az anyagok a kéziratok között kaptak helyet.

Bár Schmidt Éva hagyatékában több műsorként szerkesztett vagy felvett anyag van, itt most kifejezetten azokat mutatjuk be, amelyek a fent részletezett kritériumnak megfelelnek. A videoanyaghoz megadjuk az előadók nevét és az elhangzó alkotások címét, valamint a szerkesztett anyagon belüli időkódot. A rendelkezésre álló lejegyzett szövegeket első ütemként a Schmidt Éva által kinyomtatott változat digitális másolatával mutatjuk be. A feldolgozás egyelőre csak kis mértékben terjed ki a fordításra.