Schmidt Éva életének utolsó évtizede Oroszországban, egy alsó-kazimi kisvárosban, Belojarszkijban zajlott, ahol az általa alapított Északi-hanti Folklórarchívumot vezette. Az archívum ötlete már az 1980-as évek közepén megszületett, amikor Nagyezsda Lukina tomszki etnográfussal közösen felvázolta egy nemzetiségi oktató-dokumentáló központ tervét .. A terv jóval később, a kilencvenes évek elején valósult meg, a kedvező politikai változásoknak és Schmidt Éva kitartó munkájának következtében. 1991-ben a Hanti-Manysi Autonóm Körzet kormányzójától, A. Filipenkótól levél . érkezett az MTA Néprajzi Kutató csoport igazgatójához, Paládi-Kovács Attilához, melyben három évre szóló szerződést ajánlott Schmidt Évának. Az igazgató örömmel fogadta az ajánlatot, és engedélyezte . Schmidt Éva külföldi munkavállalását.

Az intézmény indulásához a magyar Művelődési és Közoktatási Minisztérium technikai . segítséget biztosított. Az archívum tudományos alapját Schmidt Éva saját kutatási anyaga . és egy 114 tételből álló könyvgyűjtemény . jelentette, mely nagyobb részben Schmidt Éva saját könyvtárából, kisebb részben adományokból állt össze. Működése során az intézmény folyamatosan kapott támogatást magyar kormányzati szervektől, a Magyar Tudományos Akadémiától, valamint magyar és orosz magáncégektől. Az adományokat Schmidt Éva személyesen gyűjtötte és juttatta célhoz, és szoros elszámolást . is vezetett róluk.

Az intézmény tevékenységéről Schmidt Éva rendszeresen tudósított azokban a beszámolókban, melyeket évente küldött munkahelyére, az MTA Néprajztudományi Intézetébe. Ezek a beszámolók összegyűjtve meg is jelentek 2005-ben, a Schmidt Éva Könyvtár 1. kötetében .. A jelentések kiterjednek az aktuális oroszországi politikai és gazdasági helyzetre, mely hatással volt az archívum működésére is. Az intézmény állandóan adminisztratív nehézségekkel és pénzügyi gondokkal küzdött, s nem ritkán a bezárás veszélye fenyegette. Közben természetesen folyt a munkatársak képzése, a gyűjtés és feldolgozás, valamint az ismeretterjesztés. A Jelentések Szibériából című kötetből kigyűjtöttük azokat a részeket, melyek konkrétan az archívum működésére vonatkoznak. A 2000. és 2001. évi jelentésekben nincs külön az archívumra vonatkozó fejezet. A 2001. év legfontosabb eseménye az a nemzetközi konferencia, mely a folklórarchívum szervezésében valósult meg („Hanti írásmód és helyesírás” 2001. március 26–április 1.), és részt vett rajta a Tyumenyi terület minden, hanti nyelvvel és kultúrával foglalkozó intézménye. Itt hangzott el Schmidt Évának a hanti írásbeliségről és helyesírásról szóló, korszakos jelentőségű előadása. .

Az archívum tevékenységének megismertetése céljából Schmidt Éva 1997-ben kiadott egy brossúrát oroszul . és magyarul ., ez később nyomtatásban is megjelent magyarul . és angolul .. Ugyanebben az évben egy 19 perces videófelvételt . is készített, melyben a munkatársak hanti nyelven mutatkoznak be, és bepillantást nyerhetünk az intézményben folyó munkába.

2022 júliusában, amikor Budapesten megnyílt Schmidt Éva hagyatéka, a folklórarchívum jelenlegi vezetője, Rimma Mihajlovna Potpot levélben számolt be az intézmény akkori helyzetéről .. Ebből kiderült, hogy az intézmény a hanti-manszijszki Obi-ugor Alkalmazott Kutató és Feldolgozó Intézet Folklórközpontjának a filiáléjaként működik, és 2013 óta Schmidt Éva nevét viseli. A hagyaték 2006-ban átkerült Hanti-Manszijszkba. Az eredeti munkatársak nyugdíjba vonulása után megváltozott gárdával folytatódik a munka – legutóbbi információink szerint Kazim faluban. Belojarszkijban azon a házon, melyben az archívum 2000-től működött, ma egy márványtábla . őrzi Schmidt Éva emlékét.