Schmidt Éva életrajza

Egyetemi tanulmányait 1967-ben kezdte az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészkarán, ahol 1973-ban szerezte meg angol–néprajz–finnugor szakos diplomáját. Közben 1969 őszétől két tanévet Leningrádban töltött állami ösztöndíjjal. Tanulmányainak hivatalos helyszíne a leningrádi egyetem finnugor tanszéke volt, de látogatta a manysi és hanti órákat a Herzen Pedagógiai Főiskolán működő Északi Népek Intézetében is. Összebarátkozott az ott tanuló obi-ugor diákokkal, akikkel beszélgetve több hanti nyelvjárást elsajátított társalgási szinten. Ezeken kívül rendszeresen konzultált Nyikolaj Ivanovics Tyerjoskin hanti származású nyelvésszel, a Szovjet Tudományos Akadémia kutatójával.

1970 januárjában csodával határos módon eljutott Nyugat-Szibériába. A szovjet időben ugyanis külföldi kutatók csak a nagy egyetemi és akadémiai központokban találkozhattak nyelvrokonokkal, terepre nem utazhattak. Ösztöndíjas diákként azonban Schmidt Évának sikerült átsiklania a tilalomfák között, így a téli szünetet az Ob partján, Tugijani faluban töltötte, egyik diáktársa családjánál. Ez az obi hanti család a lányává is fogadta, az első meglátogatott falu pedig örökös viszonyítási ponttá, az obi-ugor világ közepévé vált Schmidt Éva számára. Ekkor végezte első terepgyűjtéseit. A következő évben is sikerült visszatérnie Szibériába, ezúttal Hanti-Manszijszkba. Közben igyekezett minden obi-ugor tárgyú és hanti nyelvű művet elolvasni. Szakirodalmi ismeretei és gyakorlati tapasztalatai birtokában készítette el finnugor szakos diplomamunkáját (A nyelvfejlődés és nyelvújítás tükröződése a közép-obi és kazimi irodalmi nyelvben). Ez a mű kétségkívül messze meghaladta az átlagos szakdolgozatok színvonalát.

Schmidt Éva az 1980-as évek közepén néprajzkutatóval közösen felvázolta egy, hanti nyelvterületen alapítandó nemzetiségi oktató-dokumentáló központ tervét. A terv jóval később, a kilencvenes évek elején valósult meg, a kedvező politikai változásoknak és Schmidt Éva kitartó munkájának következtében. Az Északi Hanti Folklór Archívum egy alsó-kazimi iparvárosban, Belojarszkijban jött létre, magyar és helyi támogatással. A kezdeti évek nehézségei után az igazi munka 1995-ben indult meg az intézményben. Hamarosan öt másik archívum létesült szerte az Ob-vidéken az eltűnőben lévő nyelvjárások és hagyományok megmentésére. A belojarszkiji intézmény alapításától fogva jelentős segítséget kapott magyar kormányzati szervektől, a Magyar Tudományos Akadémiától, valamint magyar és orosz magáncégektől. Az adományokat Schmidt Éva személyesen gyűjtötte és juttatta célhoz, amikor évente egyszer hazajött téli szabadságra. Ilyenkor számos előadást tartott az obi-ugor nyelvi helyzetről és kultúráról. A végzett munkáról és tudományos terveiről írásban is rendszeresen beszámolt.

A folklór archívum profiljába minden beletartozik, ami a hanti kultúrával kapcsolatos. Ilyenek például közösségi ünnepek (medveünnepek, áldozati szertartások) szervezése és dokumentálása, terepgyűjtés (a folklór anyag mellett bármilyen néprajzi, genealógiai, helytörténeti, nyelvészeti információ gyűjtése), adatbázis-gyűjtés és archiválás. Oktatási célból, valamint a helyi és körzeti rádió- és televízióadók kérésére szerkesztett, feliratozott, audiovizuális anyagok is készültek. Schmidt Éva betanította munkatársait a technikai eszközök használatára, valamint arra, hogy a szövegeket mellékjeles cirill írással számítógépbe írják. Az anyagok egy részéről orosz fordítás is készült. Megindult az amatőr gyűjtőhálózat kiépítése a hagyományok iránt érdeklődők körében, a szakmai irányítás e téren is az archívum feladata volt. Elkezdődött a hagyományoktól elszakadt közép- és fiatal nemzedék oktatása is. Többen visszatanulták a prózai elbeszélés, az egyéni énekköltés módját, valamint a medveünnepi repertoár egyes részeit – ezeket elő is adták a közösségi rendezvényeken. Apróságnak tűnik, de jelentős tény, hogy az archívum munkanyelve a hanti volt – szinte az egyetlen munkahely a széles Ob-vidéken, ahol a dolgozók az anyanyelvüket használhatták.

A hivatásos hanti filológia megalapítása céljából Schmidt Éva különböző helyi tudományos intézetekkel szerződve, megfelelő terepmunka után a Reguly és Pápay gyűjtötte hősénekeket mellékjeles cirill írással átírta, hanti kommentárokkal látta el, és videóra olvastatta. Elkészítette a 19. századi gyűjtemények részletes mutatóit, melyekből a kései utódok értesülhettek arról, milyen énekek-mesék hangozhattak el falujukban száz évvel korábban. Az új gyűjtéseket is terjesztette a rokonok körében. Szükség szerint hősénekeket fordított manysi nyelvről hantira, így járult hozzá ahhoz, hogy egyes bálványszellemek kultusza újjáéledjen, s erősödjék az obi-ugor identitástudat. Nyaranta gyűjtőutakra indult. Sok kalandot és viszontagságot átélt, amíg csónakon vagy gyalog, járhatatlan utakon eljutott a kihalófélben lévő nyelvjárások utolsó képviselőihez. Az idős emberek felismerték benne azt, aki méltó módon viszonyul szellemi kincseikhez, ezért megnyíltak előtte, és rábízták örökségüket.

Schmidt Éva, aki folkloristaként a szóbeli hagyománnyal foglalkozott, tudósként is a szóbeliségben élt: a fejében fölhalmozódott szédületes mennyiségű tudásanyagot bármikor könnyedén előhúzta. Meggyőző biztonsággal tartott konferencia-előadásokat magyar, orosz, angol vagy hanti nyelven. Szakértőként, szaktanácsadóként önzetlenül osztotta meg ismereteit bárkivel, idejét és erejét nem kímélve fordított szövegeket, lett légyen szó akár népköltészeti antológiáról, ismeretterjesztő tévé- vagy rádióműsorról, néprajzi dokumentumfilmről.