Schmidt Éva hagyatéka

Szerteágazó tevékenységének természetes következménye, hogy Schmidt Éva hagyatéka is meglehetősen összetett, gyűjtéseitől kezdve tudományos publikációin át szellemi kisugárzásának felmérhetetlen hatóköréig. A Schmidt Éva Archívum létrehozásának célja az, hogy egyrészt őrizze, rendszerezze, egybegyűjtse és egyesítse a hagyaték elemeit, másrészt – Schmidt Éva rendelkezései szerint – feldolgozza és bemutassa azokat. Ez elsősorban tudományos feladat: a hatalmas gyűjtés és a hozzá tartozó jegyzetanyag sokévnyi elmélyült tudományos munkát igényel. Másrészt azonban szervezési és technikai feladat is, hiszen a hagyaték elemei különböző intézményekben találhatók Magyarországon és Nyugat-Szibériában, több másolati példányban, különböző adathordozókon, így azonosításuk és a rájuk vonatkozó szabályozás tisztázása messze túlmutat a klasszikus leltározás (szintén nem egyszerű) feladatán.

A publikációk elsősorban magyar és orosz nyelven jelentek meg, de vannak hanti szövegek is: újságokban közölt folklóralkotások és bevezető tanulmányok egyaránt. A kereshető formátumúvá alakított írásokat – a szerzői, kiadói jogok függvényében – a Schmidt Éva írásai menüpontban elérhetővé tettük.

Az on-line elérhetőség biztosítása mellett azonban papír alapú újrakiadások is készültek és készülnek: a Schmidt Éva Könyvtár kötetei már ebben a szellemben készültek, és a sorozat folytatódik.

Schmidt Éva tevékenységének lényegét a hantik és manysik között gyűjtött nyelvészeti, néprajzi és folklórgyűjtés jelenti, így a hagyaték központ egysége az audio-vizuális anyag. Ennek jelzete kapcsolja össze a feldolgozás során keletkező lejegyzéseket, fordításokat, elemzéseket az eredeti felvétellel.

Az 1970 és 1991 között készült felvételek eredetije és több másolati példánya Magyarországon található, elsősorban a Néprajztudományi és a Zenetudományi Intézetben, ahol Schmidt Éva helyezte el. Az 1991 – azaz az Északi Hanti Folklór Archívum – megalapítása utáni gyűjtések sorsáról már az alapításkor úgy rendelkezett a magyar és az oroszországi fél, hogy az eredeti példányok örökre az obi-ugor területen maradnak, míg Magyarországra a másolatuk kerül. Ennek értelmében Schmidt Éva évente hozott haza másolatokat, majd halálakor az MTA által kiküldött leltározó csoport a teljes kinti audio-vizuális anyagról másolatot készített, és Magyarországra szállította. A videofelvételekről készült másolatok 360 órát, a hangfelvételekről készítettek 400 órát tesznek ki. Ezek digitalizálása megtörtént, ám feldolgozásuk csak 2022-ben kezdődhetett meg, hiszen Schmidt Éva végrendeletében (2002-ben) 20 évre zárolta a hagyatékot. A hagyatékot ebben az időszakban a Nyelvtudományi Intézet (ma Nyelvtudományi Kutatóközpont) őrizte. 2021-ben megkezdődött a feldolgozás előkészítése, a tényleges munka 2022-ben kezdődött meg a Nyelvtudományi Kutatóközpontban és a Néprajztudományi Intézetben. A Belojarszkijban maradt eredeti felvételek sorsáról 2022-ben azt az információt kaptuk, hogy az anyag Hanti-Manszijszkba, az Obi-Ugor Népek Kutatóintézetébe került, hiszen a belojarszkiji archívum ennek filiáléjaként működik. Hanti-Manszijszkban is digitalizálták az anyagot, és egyes részeit az intézmény on-line archívumában elérhetővé tették. A feldolgozómunka Belojarszkijban is 2022-ben indult meg.

Az audio-videó anyagok közzétételére a feldolgozásuk – lejegyzésük, illetve Schmidt Éva lejegyzéseinek azonosítása, fordítása, jegyzetelése – után kerül sor. E feladat a legidőigényesebb, hanti nyelvtudást is igényel, így a közzététel folyamatosan, apró lépésenként várható. A feldolgozott anyagokat az Archívum menüpont egyre bővülő tartalmú videók és hangfelvételek almenüjéből kiválasztva tudják megtekinteni.

A gyűjtések feldolgozása során a szakmai kérdések mellett etikai megfontolásokat is figyelembe kell venni. Schmidt Éva ugyanis több utasítást is készített arra vonatkozóan, hogy melyik anyagokhoz kinek, mikor, hogyan lehet hozzáférése. A feldolgozás ütemezésének kialakításakor természetesen a tilalom alá egyáltalán nem kerülő – pl. már Schmidt Éva által valamilyen formában közreadott vagy oktatási anyagként használt – anyagok kerültek előtérbe.

A hangzóanyagokkal ellentétben Schmidt Éva kéziratos füzetei, jegyzetei eredeti példányban kerültek Magyarországra, így a korábbi időszak anyagával együtt tanulmányozhatók. (Belojarszkijban másolatok maradtak erről a forrástípusról.) A papír alapú anyagok zöme szöveglejegyzés hanti (kisebb mennyiségben manysi) nyelven, mutatók saját gyűjtéseihez és a korábbi kutatók anyagához, oktatási segédanyagok, térképek. Az eredeti kéziratok mellett xerox másolatok és számítógépes fájlok kinyomtatott verziói, publikációinak kéziratai, korrektúrái is ide tartoznak. A hagyaték rendezése itt azt jelenti, hogy összehasonlítjuk a hasonló tartalmú anyagok különböző verzióit, kiválasztjuk a Schmidt Éva által készített, legutolsó, javított változatot, valamint összerendezzük a szöveglejegyzéseket a megfelelő hang- vagy videoanyaggal. Az előzetes rendezés alapján úgy tűnik, hogy Schmidt Éva a felvételeken szereplő folklóralkotások szövegét lejegyezte, de nem vagy igen ritkán készített hozzá fordítást, míg a néprajzi adatközlés szövegeit általában nem jegyezte le. A közreadás feltétele a rendezésen túl a lejegyzések ellenőrzése (pl. hogy a teljes szövegre kiterjed-e), szükség esetén kiegészítése és a fordítások elkészítése. Ez tulajdonképpen egybeesik az audio-video anyag közzétételével, amelyről már megjegyeztük, hogy igen lassú és sokféle kompetenciát igénylő feladat.

A papíralapú anyagokkal részben tartalmi átfedésben lévő szövegfájlok és táblázatok feldolgozását mindenekelőtt a technika rohamléptű változása nehezíti, hiszen az 1990-es években használt programok, betűkészletek, formátumok már már elavultak, konvertálásuk nehézkes. Ezt tovább nehezíti, hogy Schmidt Éva cirill betűs programverziókat, az itthonitól eltérő betűkészleteket, kódokat használt. Az első lépés tehát a fájlok ma használható változatának előállítása, és csak ez után indulhat meg a tartalmi feltárás. A tartalmak rekonstruálását nagyban segítik a korábban kinyomtatott, papír alapon fennmaradt verziók.

Schmidt Éva már az első expedícióján, 1970-ben fényképezett, így gazdag fotóanyag (1500 db negatív és 500 db diapozitív felvétel; ezekről készült és ajándékozás útján kapott papírképek) található a hagyatékban. A fotók helyszínének és a rajta lévő személyeknek, eseményeknek, tárgyaknak az azonosítása viszont sok esetben a résztvevők ismeretei nélkül lehetetlennek tűnik. Bízunk a hanti és manysi kollégák segítségében. Digitalizálás és sikeres tartalmi feltárás után a fotók a Fényképek almenüpontban tekinthetők meg.

Tudományszervező munkásságának hű lenyomata egyrészt a belojarszkiji archívummal kapcsolatos iratanyag, másrészt a legkülönbözőbb kérdésekben írt levelei, kérvényei. Munkatervei és beszámolói pedig tudományos tevékenységéről adnak időről-időre számot. Ezt felismerve a Schmidt Éva Könyvtár első kötete az 1991 és 2002 közötti munkaterveit és éves beszámolóit adta közre. A hagyatékban azonban további bőséges forrásanyag található, melynek feldolgozása a Néprajztudományi Intézet archívumában – Schmidt Éva egykori munkahelyén – zajlik.

Schmidt Éva magánkönyvtárából több példány, az általa összegyűjtött, nehezen elérhető publikációkból pedig másolatgyűjtemény található a hagyatékban. E források segíthetik a feldolgozómunkát is, közzétételük pedig a szerzői jogok függvényében történhet meg.